Magyar vagyok,..hittel vagyok magyar,... a másik oldalon! ..Aláhull a mondat...ahogy földet ér, szinte kopog. ...Új bűnök születnek,...szégyellni kellene magamat. ...A múltam, a múlt tudatom bélyegez engem,..mert hogy jelen voltam és vagyok...s ettől olyan rémisztő ez az egész....Valahogy semmit nem akarunk tanulni, hiába történtek, s történnek velünk "dolgok"....megalázunk bárkit, kétségbe vonjuk mások hitét, erkölcsi értékrendjét s nem vesszük észre, hogy ezáltal önmagunk hitét kérdőjelezzük meg. Nincs béke,...mert nem akarunk békét....és ez az egész valahogy egyre jobban ráég, s bele ég a bőrünkbe...Mindent a bőrünkön akarunk hordani és érezni....folyamatos a kinyilatkoztatás,...üzenet a szemnek, miközben vakon állunk önmagunk hitével,...a lélek már régóta képtelen a befogadásra,..helyette folyamatosan köpködünk, s "farkast" kiáltunk,...pedig ettől nem leszünk erősebbek, hatalmasabbak, s magyarabbak. ...Nem vagyok zsidó, nem vagyok cigány, nem vagyok román, nem vagyok szlovák, / bár lehetnék akármelyik, születhettem volna bárhova / mert magyar vagyok, csak az a másik fajta, ott a másik oldalon, aki mást hisz, s mást gondol, s bár vállalom önmagam, s nem félek senkitől, ettől függetlenül nem tartom elképzelhetetlennek, hogy eljön az az idő amikor vadászhattok rám...

 

 

 

Hé,..Hé emberek,..ÉBRESZTŐŐŐŐ! / Kinek nem inge ne vegye../...az idő szétfolyik a kezetek között..mi lesz így az örökkévalósággal! Ki volt az az idióta aki kitalálta ezt az ide-oda tekergetemet?!..ez nem beavatkozás a természet örök rendjébe...ez csak a kaki szétkenése...tél helyett nyár,...ősz helyett tavasz...az igen, az már valami...de egy órát ide-oda tologatni és közben azt hiszed ura vagy a mindenségnek...badarság.../ közben meg majszolod a szaros kis parizeredet,mű zsemlédet...mindenféle bionak aligha minősíthető szemetet/ szóval badarság, és egyben szomorú. Szóval ébresztő...tedd a dolgodat! Simogasd meg a kutyád, adj puszit a gyerekednek, és nézz a kedvesed szemébe, hogy érezhető legyen: bennünk van a világ rendje...És dönts, és válassz......amúgy is itt vannak már a választások...nézz ki az ablakon...látod?...mennyi levelet kaptál!!!!!

 

 

 

Politikai hova tartozás...hát igen, megkerülhetetlen kérdés, főleg hazánkban és a magyar bioszférában. Házigazdánk már az első este nekünk szegezte a kérdést: kinek a szekerét toljuk? Mivel nyaralni jöttünk magunk részéről tárgytalannak éreztük a kérdést, a pihenés és a regenerálódás valahogy nem tűri az efféle gondolatokat, ennek ellenére, mivel nem igazán mutatkoztunk megfelelő partnernek, kaptunk egy kesernyés monológot, miszerint: "az erdélyi magyarság eddig békében élt, de "Viktor" törekvéseivel most megosztja az embereket, és ez nem helyén való. Amúgy is itt mossák tisztára a pénzüket. A Magyar állam juttatásai sem oda kerülnek, ahova azt ténylegesen szánták, vagy ahol szükség volna rá, hanem a hasonszőrűeknek osszák le egymás közt, vagy kézen-közön eltűnik az egész. De a Bajnai sem különb, a "libázás" szálka az emberek szemében."

Jó vendégek módjára nem kommentáltuk az elhangzottakat, mindössze egy általam amúgy is régen megválaszolatlan kérdésre szerettem volna autentikus választ kapni, miszerint a csángó magyarság milyen értékrendet képvisel az erdélyi magyarságon belül, mennyire irányt mutató, mennyire etalon? Hát,... a válasz nem volt valami felemelő. Vendéglátónk szerint alul képzettek, műveletlenek, a 7-8 gyermekes családok szinte képtelenek önmagukat eltartani, és a beolvadási szándék is ezen a területen a legnagyobb az utóbbi időben, s egyre több a román-magyar házasság. Nos nyilván ez is csak egy vélemény, mint megannyi más, de ha van igazságtartalma, akkor lehangoló, és kiábrándító. De ígérem, politikáról többet nem lesz szó, de ha már belekeveredtünk, úgy éreztem ennyit érdemes "közkinccsé" tenni. Ezután meg már csak vidámabb dolgok jöhetnek!... Folyt.köv.

 

 

 

lassan elcsendesedik minden.....még egy nagy levegő vétel így a célegyenesben, aztán nekivágunk az ünnepeknek...pénzem alig van, és a lelkesedésem is igen gyatra, de mire oda érünk, mire fel kell öltöztetni a szívem, talán magamra találok. Annyi jó dolog fog történni velem: haza talál a nagy fiam és átölelhetem,... a kicsi meg először fog rácsodálkozni a gyertya fényben csillogó szaloncukrokra, először fogja magába szívni a gyanta fanyar-édes illatát, és először fog szembesülni azzal, hogy az apja felnőtt ember létére kibőgi a szemét, mert már megint hiányozni fog valaki, mert már megint egy igaz emberrel kevesebb fog szorongani a karácsonyfa körül....Persze itt van még kárpótlásul az az egy-két ember, aki képviseli azt a kort, azt a már-már ködbe vesző időt, amikor még meglehetett állni néhány napra,... amikor az egymásra találás öröme többet jelentett mindennél,... amikor postás bolondos üdvözlő lapokat hozott a kéményseprő társaságában, s miközben kis likőrös poharakból füge likőrt ittak nagyszüleim, s egymás egészségére,... mi gyerekek a gombjainkat szorongattuk, s le nem vettük tekintetünket a "kormos" ember ruhájáról, mert még hittük, mert még reménykedtünk, hogy ennyi is elég a csodához, és szerencsénk lesz, és talán előbb-utóbb minket is észre vesz, minket is megtalál Isten.....,mert hogy már annyit imádkoztunk.....Most meg megyek, oda bújok a kedvesemhez...és bele fulladok a jó meleg illatába......

 

 

 

...persze..mint minden ünnep a karácsony is elmúlik..mint ahogy minden, az idő óráján lassan átpereg, és mégis, minden robot, rohangálás, lázas és fárasztó készülődés ellenére, mire összejön a család és köröl üli a fenyőfát, valahogy letisztul minden, és már nem is szól semmi másról csak a szeretetről, a bensőséges együtt létről és az örök egymásra találásból, és ebben valahogy mindannyian megtaláljuk a békét, még ha csak egyetlen pillanatra is, és képessé válunk arra, hogy felöltöztessük a lelkünket. Igen, ezért érdemes élni, még ha annyira tiszavirág életű is ez az egész földi lét....mindenkinek békés, szeretet teljes karácsonyi ünnepeket...

 

 

 

Többnyire úgy néz ki, hogy idén is eljön az év vége...sokkal több lehetőség aligha lészen.

Így 21.5o-kor... mire is lehetne még saccolni. Esetleg egy nagyon gyors apokalipszis, egy atomtöltet véletlen szerű elszabadulása, vagy egy teljesen egyedi megoldás, egy szépen kivitelezett, fotel-szék-ágy lefordulásos, ízlésesen kivitelezett szívinfarktus, vagy egy őrült bódulatban elkövetett közúti baleset,... szóval elég korlátozott a lehetőség annak tekintetében, hogy idén se történjen meg az a banális eset, hogy mindenféle fogadalom ellenére beköszöntsön az új esztendő. Arcátlanul eljön, és tele lesz feladattal és küzdelemmel, és hiába zabáljuk két pofára a lencsét, a zsebünk sem lesz jobban tele. Marad a mindennapi küzdelem, azzal az egy-két szeretetmorzsával, amit mindennek ellenére még továbbra is képesek leszünk magunkból kipréselni, hogy ezáltal is jobbá váljon a világ. Megtesszük a gyermekünkért, szeretteinkért, és természetesen önmagunkért, mert azért van egónk. Ugye hogy menni fog? Ugye még nem fáradtatok el, és lesz hozzá elég erő?... Ehhez kívánok mindenkinek, erőt és egészséget, no meg boldog új esztendőt...addig meg tessék lenyomni egy-két vödör pezsgőt, hogy könnyebb legyen,...hogy könnyebben menjen ez az egész.

 

 

 

Magyarországon a szociális ellátás egyre keservesebb helyzetben van, akár az ellátottakról, akár az ellátókról beszélünk. Az állam ezen a területen nem akar plusz költségeket vállalni, valójában a jelenlegi költségeit is igyekszik így, vagy úgy csökkenteni, leredukálni. Az átlag emberek számára nincs elérhető megoldás, az otthonok nem képesek új betegeket felvenni, a magán szektorban működő otthonok szintén gondokkal küszködnek, az állami segítség pedig igen csak szerénynek mondható. A legtöbb magán kezdeményezés előbb-utóbb rá van kényszerülve, hogy egyházi intézményekhez csatlakozzon, mivel az egyházi működtetésben lévő intézmények lényegesen magasabb összeget kapnak az államtól. Azt már csak félve merem megkérdezni, mi végre, hiszen a feladat ugyan az. Az egyedüli kiút a feketén működő "otthonok" irányába mutat, ahol viszont kaotikus, és enyhén felháborító a helyzet. Ezeknek az otthonoknak a felszámolását egyszer már elhatározta az állam, no de volt már ilyen máskor is. Debrecenben legalább 20 ilyen illegálisan működő otthon van, de az önkormányzat szemet huny felette, sőt, bizonyos esetekben maga ajánlja ezt a "lehetőséget", mivel más nem "lészen". Aki pedig már járt ilyen feketén működtetett otthonban, az minden bizonnyal tudja, hogy többségében szégyenteljes körülmények között vannak elhelyezve és "ellátva" a magatehetetlen, idős emberek. És itt jön a lényeg, amiért engem nyugodtan szembe lehet köpni, és rám lehet fogni, hogy demagóg vagyok, mert számomra megemészthetetlen hogy egy olyan országban, ahol képtelenek vagyunk alapvető, kielégítő szolgáltatásokat nyújtani, szóval egy ilyen országban hogy lehet fontosabb egy STADION, hogy lehet fontosabb a cirkusz, ami a Magyar labdarúgó bajnokság esetében nem túlzás, és nem valótlan állítás. Szóval Május elsején egy kicsit mérsékeltebb ünneplést kellene produkálni, ha másra már nem futja...

 

 

 

Tegnap történt valami, anélkül hogy valami történt volna. A szociális ágazat munkavállalói tüntettek Budapestem. Szomorú, de még vízhangja sem nagyon volt, szeretett napi lapunkban is mindössze egy fotó díszelgett, rövid szöveggel, de egyébként semmi megjegyzés, vagy állásfoglalás.Persze a napló egy "független" lap, így hogy is lehetne elképzelni, és elvárni tőle valamiféle kritikai hangot, arról már régen leszoktak.Többnyire az olvasói levelekkel vitetik el a balhét, részükről csak a nyammogásra, kérdezgetésre , és kíváncsiskodásra futja. A szociális ágazat munkavállalói már nyolc éve nem kaptak béremelést, de mind ezt leszámítva is évek óta kaotikus a helyzetünk, és leginkább a sehova tartozás, a pofozó labda szerep ami szánalmas, elkeserítő és szégyenteljes. Tesszük a dolgunkat, tisztességgel, és becsülettel, de hallatni kell a szavunkat, és harcolnunk kell jogainkért, mert másra nem számíthatunk! A gyávaság, a határozatlanság, a gyengeség nem szül új lehetőségeket, a cselekvés, a határozott szándék, a hithű elkötelezettség, vértez fel bennünket ebben a küzdelemben. Tenni kell azért, hogy a történések ne hulljanak a semmibe, hogy a történéseknek ereje, és vízhangja legyen...

 

 

Ma a körzeti orvost szerettem volna felkeresni, de nem rendelt. A nyári "menetrend" megváltoztatta orvosunk működését, de ez most közel sem volt annyira érdekes számomra, mint az a kis közlemény ami ki volt függesztve: 2013 július 01 Semmelweis nap, a 2003 évi LXXXIV. törvény 15/B paragrafusa alapján az eü. dolgozóknak munkaszüneti nap, ezért nem lesz rendelés. Hoppá!!! 20 éve dolgozom a szociális szférában, és mindig mostoha gyermekként kezeltek , s kezelnek bennünket. Ténylegesen, igazán sehova sem tartozunk! Mi vagyunk a labda a küzdőtéren, amit ide-oda lehet pofozni. Mindig oda passzolnak bennünket ahol előbb-utóbb vagy erkölcsi, vagy anyagi veszteség ér bennünket. A elején még csak-csak adtak a látszatra, volt egy kis pedagógus nap, esetleg egy szál virág, volt Semmelweis nap, kis pénzmorzsával fűszerezve, aztán már csak vállveregetés, míg végül csak a váll maradt, ami lassan befeszül. Nem szeretnek bennünket, láthatóan, érezhetően nyűg ez az egész a mindenkori kormányzatoknak. Itt nincs mivel villogni, ez nem stadion, vagy úszócsarnok, ez a lecsupaszított valóság, rengeteg küzdelemmel, odaadással, és szeretettel. De ez ma valahogy nem igazán divat, ezt nem lehet kirakni a kirakatba, inkább dugdosni, rejtegetni kell. Azért én akkor is azt mondom: Legyetek büszkék önmagatokra, és ha már más nincs, veregessétek meg a vállatokat,.... így, közeledvén a nemes naphoz...aki az anyák megmentője volt. Most már csak az a kérdés: ki ment meg bennünket.....

 

 

 

Kedves Barátaim, Ismerőseim! Részemről nem megszokott, ritka kéréssel fordulok hozzátok: Amennyiben azonosulni tudtok felhívásommal, kérlek benneteket, hogy osszátok meg írásomat.
Az élet bevezető, "parkoló", és kivezető szakaszában tevékenykedő munkavállalók a szociális ágazat legmostohábban kezelt, elkötelezett, hithű katonái. Társadalmunk "szemérmesen" igyekszik távol tartani magát ezen területektől, s csak a személyes érintettség ürügyén képes közelebb kerülni ehhez a világhoz. Sokan nem is sejtik, hogy a bérezés itt a legszánalmasabb, juttatások, kedvezmények már vagy 10 éve nincsenek, többnyire csak elvonások, és megszorítások, folytonos "átalakítások" uralják ezt a területet. Leginkább a semmi "földjén vagyunk", s mint valami rosszul sikerült tenisz mérkőzésen, pofozó labdaként hol itt, hol ott landolunk. Ennek ellenére az itt dolgozó emberek tisztességgel , becsülettel, és nagy szakmai felkészültséggel látják el feladataikat. 
Én 20 éve dolgozom intézetünkben, és remélem nem tűnik nagyképűségnek, ha kijelentem: bőven van tapasztalatom és rálátásom a fogyatékkal élők világára. Elkötelezett híve vagyok az ügynek, és ennek megfelelőin kezelem ezt a véget nem érő történetet.
Idén jubilálunk: intézetünk 50 éves lesz, és most tartjuk 10. alapítványi bálunkat. Ezen az estén egy kicsit egymással törődünk,emlékezünk és ünneplünk, gondozók és gondozottak. Képletesen szeretnénk nagyobbra térni szerény báltermünk ajtaját, és szeretnénk mindenkit "meghívni" akik a fogyatékkal élő emberek ügyét fontosnak tartják. Ha van rá lehetőségetek, ha valamilyen szinten képesek vagytok azonosulni ezzel a világgal, kérlek, támogassátok ügyünket, és támogatói jegy vásárlásával segítsétek alapítványunk működését. Számlaszámunk: 11738008-20820312 Velünk együtt közhasznú alapítvány. A megjegyzés rovatba írjátok oda: Segítő kéz. És hogy egy kicsit közelebb kerüljetek ehhez a világhoz:.....

 

Üzenet a másik oldalról: 
Nem voltál még nálam este tíz után,
mikor parányira szorul a szívem,
s magányom egekbe nő.
Szüleim után vágyom,
bár nincs hozzá "térerő"!

Amikor minden elnehezül bennem
ólomként húzom a kezem, a lábam
- társat is keresnék -
van álmom és vágyam,
jaj, olyan szigorúak az esték!

Ilyenkor talán Kiteljesedhetnék....
szobámban pizsamába zárva jobban viselem a kínt.
Lelkem pusztába kiabálna,
s én maradok megint.....

A folyosón még neszel a nővér,
puhán és fullasztón borul ránk az est,
zizeg a képernyő, már csak hangyákat áraszt....
Pihenni vágyna a test.

Holnap ébredünk, egy új nap reménnyel,....
talán van még erőm újra kezdeni.
Ígérem: küzdök, kapaszkodok ha lehet.
Csak arra kérlek segíts!
S ne húzd el a kezed!

 

 

 

Az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban azért mindenképpen meg kell jegyeznem: "a nép, az isten adta nép" a forradalmi hangulatban mindig túlreagálja a történéseket, a jövőjével kapcsolatban túlzott reményeket táplál önmagában. A hatalom természetrajza többnyire kiábrándító, ergo, a vérontások után a tárgyalóasztalok mellett születnek a döntések, s oda már többnyire nem azok ülnek akik a barikádokon álltak...a véres ingeket, felcserélik a nyakkendős "politikusok", és onnantól már nem ugyan az a történet...

 

 

 

Ma lenne 90 éves. Nem,...nem volt a nemzet színésze, nem emelték pajzsra, nem volt mindig tele az újság a nevével, nem tudtak róla szaftos botrányokat regélni, nem volt senkinek a szekértolója, egyszerűen "csak egy nagyszerű, és nagy munkabírású színész volt. Játszott a Debreceni Csokonai Színházban, a Szolnoki Szigligeti Színházban, majd Budapesten a Nemzetiben, és a József Attilában, hogy csak a főbb állomásokat említsem. A TV-ben számtalan tévéjátékban szerepelt, és szinte végtelen azoknak a filmeknek a száma amiket szinkronizált. És micsoda szinkronok voltak azok!!! Számtalan színházi, és film szerep igazolta tehetségét, annak ellenére, hogy bizonyos karakterekbe "beleragadt", mert nem volt más választása. Példás családapa volt, mindig nyitva állt az ajtó náluk, bárki beléphetett rajta. Az előítélet ismeretlen fogalom volt a családban, a "törzs" mindenkit befogadott, mindenkinek volt helye az asztalnál. Felejthetetlen nyarakat töltöttem náluk. Imádtam ezt az embert, aki az én drága nagybátyám volt... úgy hívják hogy TYLL ATTILA

 

 

Több mint harminc szempár,...középre fókuszáló, fuldokló tekintete. Ilyen mélységét talán még sosem éreztem a csendnek. Tapinthatóvá vált a levegő,...a kérdések valahogy most mind bennragadtak,... az ösztön diktálta félelem lakatot vert a szájra. Aztán egy egészen könnyű kis pihe,... amely csak tört fehér fényével tette észrevehetővé jelenlétét a térben, lassan, libegve, elindult lefelé. Mint a hinta, ahogy az egyik kritikus végpontjából a másikba ér el, olyan méltósággal, és lendülettel hatolt át a fűrészpor szitálta térben. Nesztelen, szinte csak a képi megjelenés erejével válhatott érzékelhetővé, egészen addig, mígnem egy akna robajával be nem csapódott a tudatba, egy rövid tőmondatként testet öltve:... Tizenkét ember élete kérdőjelbe zárva. Tizenkét ember egy mondattal hirtelen adminisztrációs adattá válik. A rendszer kidob magából mert testidegenné váltál a múltad pedig érvénytelen, s jelentéktelenné válik. Sorsok, egyéni tragédiák,...de a hivatalnak nincs arca, többnyire számokkal, statisztikai adatokkal dolgozik, s számára az egyetlen valós tényező, a "lényeg", hogy a mérleg rendben legyen, a törvények, a paragrafusok védelmet adnak, oly tiszta így a kéz... Átfut az agyamon: a szalag és zsinór gyár most megint jól prosperálna,...erős lenköteleket lehetne fonni, - nemzeti színben, kis árvalányhaj díszítéssel - ablak és ajtó kilincs meg van elég,... az egyikhez hokedli kell, a másikhoz csak térdre kell esni...Mert miért is válhatna tényezővé az ember, s annak sorsa? Miért is lehetne fontos, hogy az egyik három gyereket nevel magába, s a partra vetettsége szinte testet ölt,...a másik meg már rég széthullott, elette az idő, de évek óta nem mer táppénzre menni, nehogy ezzel is rossz pontot szerezzen,...s a harmadik, aki akár a legkisebb fiú is lehetne, meséktől megcsalatva szembesül a ténnyel, még alig hogy elkezdte, már bele is bukott... a negyedikről meg már csak halkan, suttogva beszélek, nehogy meghajoljon a petróleum lámpa fénye a mosó teknő szélén....A utca - hacsak nem sétáló - nem olyan nagy perspektíva. Régi csasztuskák dallamára erősödik bennem a belső hang, de fájdalmas a lüktetése: Szép új világ ez,...szép új világ ez......Istenem, mond: hová tévedtem?...

 

 

 

 

Egyszer vót, hó nem vót, vót egy fót, meg egy púp a háton, no aztat régen is meg ma is úgy hitták, hogy magyar foci. Egykoron úgy vót, ha kikaptunk, aztat mondták, hogy le kellött feküdni, mert hogy le kő feküdni ! Lefeküdtünk a ruszkiknak, az osztrákoknak, no meg annak akitől még kikaptunk. Most meg a francba nem köll senkinek se löfeküdni, mégis mindenki, úgy gázol át rajtünk, mint szögedi gyors a béka taknyán. Így köll ezt csinnyálni finyúk, oszt mi mög majd csak állunk, oszt feszítünk azokba a rohadt, menkű nagy stadionokban, oszt szakadásik kántáljuk az indulókat, kicsordul a szívunk a nagy odaadástól, de csak a vízhang lesz az öggyötlön kárpótlásunk, az meg majd vissza gyün, mint a bumeráng, oszt pofán vág minköt, mi mög talán fölébredunk végrö, oszt bele merjük üvölteni a haldokló csöndbe, hogy elég vót a szentségit neki, E L É G V Ó T !!!!! oszt menjetök mán haza fiúk, oszt vissza sö gyertök, az ögész bagázsotokkal öggyütt...

 

 

 

 

NOCHMALS......és a gálya lassan és komótosan az oldalára fordul...a patkányok már régen elmenekültek, ki egzisztenciális okok miatt, ki pedig azért, hogy a végső elszámolásnál várható megvetést, és kirekesztést elkerülje. A többiek meg kényszerűségből maradtak....maradtak mint a gályarabok, odaláncolva a megváltoztathatatlanhoz, a rájuk szabott kényszerű sorsukhoz.... a hajó parancsnoka már régóta tudja segítségre szinte reménytelen várni, a gályán lévő áru már értéktelen, hasznavehetetlen......, új szelek akarnak fújni, új hajókat. Mindegy, hogy mennyi az ára, mindegy, hogy ki hogyan merül alá, a sorsuk bevégeztetett. A partról pedig nem látni semmit....a történések oly messze zajlanak a valóságtól, hogy a kívül állók számára szinte észrevétlenül marad minden. És az evezőkhöz láncolt rabszolgák sem hallatják a hangjukat...némán tűrik, ahogy eléri a szájukat a víz,...s ahogy nyelvük alá szorul a félelem...

 

 

 

Elment egy színész, egy közkedvelt nevettető....úgy hívják Bajor Imre. Egy civilizált országban a nagy többség számára, bármelyik oldalról is nézzük, egy megrázó, részvétet ébresztő esemény. Mondom egy civilizált országban, de semmi esetre sem nálunk. A hozzászólásokat nézve ez az ország tele van olyan emberekkel akik politikai indíttatásuknál fogva legszívesebben páros lábbal ugrálnának "vélt ellenségük" sírján. Mocskos szájjal okádják a szennyet, és szinte mámorosan ünneplik egy ember halálát, a szó legnegatívabb értelmében. Ez az ocsmánykodás, heveny öklendezés, egyszer biztos számon kérhető lesz rajtuk, legkésőbb talán ugyanakkor amikor megérinti őket az elmúlás szele.Persze az állam, és az általa vezérelt köztévé is mindent megtesz azért, hogy folyamatosan táplálja a gyűlöletet. Nem, nem jelentették be "kicsi huszár" halálát, mert hogy nem volt Kossuth díja!!!!! Szegény Robert de Niro, Jack Nicholson, -nem beszélve Wudi Elenről - most hogy be lehetnek szarva!!! És annak aki még így sem érti,.... szóval attól megkérdezném, Amerikában lenne olyan televízió, amelyik nem jelentené be egy közkedvelt, sokak által szeretett színész halált, annak ellenére, hogy esetleg nincs valamilyen kiemelkedő művészeti díja? Elképzelhetetlen,......ott igen,.....nálunk viszont nagyon jól működik...., de meddig?